A korszerű digitális technika használata az orvosi diagnosztika és a közelfotogrammetria
területén is egyre elterjedtebb, azonban számos megoldandó feladatot is támaszt. A doktori
munka elsődleges célja, hogy megvizsgálja a humán biometriai mérések fotogrammetriai
megvalósíthatóságát mind hagyományos mind újszerű technika használata esetén.
Mivel az orvosi képalkotó berendezések elsődlegesen nem geometriai adatgyűjtésre
szolgálnak, a kutatás első fázisában meg kell vizsgálni az adatnyerési lehetőségeket és
eszközöket, és az általuk nyerhető adatokat geometriai pontosság és megbízhatóság
alapján. Olyan felvételi eljárást kell kidolgozni, melynek segítségével az adatnyerés
megfelelő pontossággal és lehetőség szerint automatikusan végrehajtható. A különböző
forrásból kapott adatok előfeldolgozása és elemzése után meg kell oldani a három illetve
négydimenziós tárgyoldali rekonstrukciót: mivel a felvevő berendezések részben más fizikai
elven alapulnak, mint a hagyományos fotogrammetria, ezért a szokásos módszereket is át
kell alakítani. A fotogrammetria legnagyobb hátránya az adatfeldolgozás nagy munka- és
időigénye, ezért a kutatás fontos része a feldolgozás automatizálhatóságának vizsgálata.
A kapott eredmények minősítése és megjelenítése is sok kérdést és lehetőséget hordoz. A
kutatás eredményei várhatóan nemcsak a biometriában alkalmazhatóak, ezért meg kell
vizsgálni az eredmények általánosíthatóságát, és kiterjeszteni azokat a közelfotogrammetria
egyéb területeire is.